Nyugat

Összezárva gyerekkori játszótársával, hónapokra, így felnőtten, az életük közepén. Ez már nem olyan, mint régen, az utca porában, aztán az iskolában. Osztálytársak voltak, később együtt vaduló kamaszok, majd egymástól eltávolodó, de egymás fejéből ki nem törölhető figurák. Létük kölcsönösen ténnyé vált egymásban, leválaszthatatlan része a világuknak. Erik elméleti ember lett, Freddyt pedig kizárólag a gyakorlat érdekelte. Erik egyetemre járt, Freddy inasiskolába. Mikor Erik végzett, úgy érezte, nem ért semmihez. Mikor Freddy végzett, úgy gondolta, mindenhez ért. De főleg a motorokhoz, a járművekhez, a zárakhoz, az acélszerkezetekhez, a villanymotorokhoz, a hegesztéshez, és mind ahhoz, ami gép, ami mozog vagy megmozgatható.

Legalul

Előkerül a bank műszaki inspektora: nyakkendős, öltönyös, éltesebb úr, magas, tekintélyt parancsoló, és úgy néz le rájuk, mint a poloskákra. Mint kellemetlen, utálatos betolakodókra, akik idegenek a bank szentélyétől, az ő személyétől különösképp, s akiktől minél előbb szabadulni kell. Csürhe keleti nép, úgy is néznek ki, éhenkórászok, lehet, hogy bűnözők. Iszonyúan festenek az overalljukban, kibírhatatlanul taszítóak. Hogy küldhette ezeket ide a Heimwert cég, az a megbízhatónak ismert társaság?

Nem tűröm a Schweinereit! Itt minden patyolattiszta! – fenyeget a hangja. – Itt nem fogtok disznóólat csinálni! Látjátok ezt a padlót? Láttatok már egyáltalán márványt? Persze ez nem az, ami nálatok van otthon! Fogalmatok sincs, mibe került. De majd megtudjátok, ha megkarcoljátok! Ha észreveszem rajta a legkisebb sérülést vagy szennyet, akkor fizet a Heimwert cég. Aztán levonja a béretekből!

Apák napja

A teljes személyi állomány előtt, annak legnagyobb elképedésére vonulnak ki a tánctérre, majd szelíden összekapaszkodnak. Heimwert úr minden igyekezetével a legjobb képet vágja az esethez, míg a lányukat ideges nevetőgörcs keríti hatalmába. A padsorokból megfigyelve nagyjából csak válltól felfelé látszanak, takarja őket a tömeg. A söröskorsók megállnak a levegőben, a nyálképződés szünetel, próbálják értelmezni a kollégák, mi történik, de nem jutnak sokra. A magyarok hirtelen átérzik, hogy Freddy ezzel váratlanul és talán véglegesen mindegyikük fölé nőtt. Mi van olyankor, ha a főnökasszony, aki még a főnöknek is parancsol, egy vállalati pikniken váratlanul elfogadja egy idegen felkérését? Akinek ráadásul a szavát sem érti. Ezt még néhány napig emészteniük kell.

Bad Reichenhall

A Salzburg felé tartó autópályán kisebb dugók alakultak ki, de lehet haladni. A határ előtti utolsó benzinkútnál lehajtanak egy alsóbbrendű útra. Mesébe illő alpesi táj tárul a szemük elé. Ha felfelé néznek, a kristályos tisztaság, a természet alkotta, szédítő gyönyörűség tárul eléjük.

Emlékszik Erik, a szülői házban, a falon egy régi festmény lógott, olcsó tucatmunka, a pázsitos rétből hirtelen kiemelkedő két kúpos hegytömbbel. Mindig zavarta a szemét, tolakodó, képtelen formákat látott bennük, nem tartotta sokra a képet. Giccs! Olyan szépség nem létezik! Ha mégis, az önmaga karikatúrája.

És most itt, a német-osztrák határon váratlanul tolul szeme elé az a kúp, csak megsokszorozva, panorámában, szikrázva a napsütésben, az ibolyakék égbolt hátterével. Tényleg, ekkora szépség már nem lehet igaz! Vagy ha mégis, akkor egyszerűen nem fér belé, nem tud magába szívni és agyában feldolgozni, majd elraktározni ekkora természeti csodát. Ilyen gigászi érzéki gyönyört. Mintha egy túlontúl szép nőt kellene magáévá tennie, s annak lenyűgöző varázsában tökéletesen alárendelődnék neki, összehasonlítva a saját csenevész létével, és ez már nem az a lépték, amit követni tud, csődöt mond, nem működik a reflex.

Hochcafé Petershof

München, Marienplatz. A városház legfelső emeletén, a tetőtérben, egy nagy befogadó képességű, elegáns panoráma-étterem és kávéház működik: a Hochcafé Petershof. Tömegével látogatják a turisták. Aki ebben a vendéglőben fogyaszt el egy ebédet, az eldicsekedhet azzal, hogy járt Bajorország fővárosában, sőt annak szívében, a Marienplatzon. A Café Petershofból lenézett a gyönyörű és emberektől nyüzsgő térre, miközben az elfogyasztott étel által magáévá tett egy kis Bajorországot, úgy mindenestül, átsütve, zöldségkörettel, szósszal. Ár nem számít.

Koraeste, a tér közepén egy angol fiúzenekar Beatles-dalokat játszik. Húszévesek, jól öltözöttek, tiszták, fésültek, nagyon magabiztosak, a lányok olvadoznak körülöttük. Olyan makulátlan, az élet csiszolóvásznának karcaitól mentes, lányszobák falára való, eszményíthető ifjúi férfiasságot közvetítenek, hogy láttukra azt érzi a közönség, ide, a müncheni Marienplatzra leereszkedett egy darab Liverpool, így létük egyszerre két helyen jelenik meg a bolygón, kiterjesztve országok fölé, a La Manche-csatornán túlra.

Három gitár, egy dob, mint az eredeti felállás. A németek imádnak mindent, ami angol vagy amerikai. Azt állítják, az angol nyelv olyan, mint a német, rendkívüli a hasonlóság a közös eredet miatt, és minden német tud legalább egy kicsit angolul, még ha nem is tanulta soha.